“Alberti Zsófi és Khaled-Abdo Szaida darabja elképesztően megkapó alkotás, mely az öngyilkosság személyes és társadalmi hatásait vizsgálja. Azt, hogy mennyire rendszer szinten nem értjük egymást, mennyire vakon rohanunk el egymás fájdalma mellett nap mint nap – teszi mindezt kiváló humorral, életszaggal, precizitással és a függöny mögé rejtett Móser Ádámmal, aki élőben zenél a drámához.” (Népszava)